2017. augusztus 3., csütörtök

Utazás kis nehézségekkel.



Utazás kis nehézségekkel.

Amikor a minden késik, vagy el sem indul.


Az elmúlt években rendszeresen utazok Európában, és általában repülőgép is szerepel a járművek között. Eddig gondtalan, eseménytelenek voltak az utak. Hát most nagyot fordult a helyzet. Röviden a lényeget elmesélem.

Az úti célom, az Azori szigetek, az Atlanti óceánban. Werfen ben lakom, innen indultam vonattal. A helyi járattal, a 40 km re lévő Salzburgig eseménytelen volt az út. Itt átszálltam a Müncheni vonatra, hogy eljussak a reptérre. Tudni kell hogy, Salzburg város határában van a Német határ. Néhány perc késéssel el is indultunk. Átléptük a határt, aztán egyszer csak megálltunk. Csak álltunk, csak álltunk,. Jött a kalauz, de nem tudott semmit mondani. Kis idő elteltével bemondják, hogy jelentkezzenek akik a Müncheni reptérre mennek. Szépen összejöttünk, kilencen voltunk. A főnök taxit rendelt, amit a vasút fizetett ki természetesen. Nagyjából 130 km kellett még megtenni. Ezzel már nem volt gond, időben le tudtam adni a poggyászomat és kézbe venni a jegyemet. Kár volt idegeskedni, mert félóra késéssel szálltunk fel. Lisszabon volt a következő állomás. Itt át kellett szállnom a szigetekre tartó gépre, ami csak másnap ment. Én csúsztattam egy napot, hogy megnézzem a várost. Emiatt két éjszakát a reptéren aludtam. Az elsőt a kövezeten, a másodikat már kényelmesebb padon.
4 óra tájt megviselten kelek, féltem hogy elalszom. 5,45 kor kellene behajózni, de 5 órakor még semmi. Lassan kiderül, hogy ez a gép nincs, majd csak 10.30 kor lesz egy másik. Addig is büfé jegyet kaptam, amit beváltottam egy kávéra és egy meleg szendvicsre.
Ez az utazás kalandosan indult, mi lehet még? Lerobban a vonat, késik a repülő, a másik már nem is indul.
Semmi baj, van időm, nem rohanok sehova.
Még egy óra késéssel ez is elindult.  Az út kissé rázós volt, be kellett kötni magunkat, de épségben landoltunk.

Bő egy hónap multával indultam vissza arra amerre jöttem.

A kaland folytatódik.  Ha már lúd legyen kövér.
Korán kisétáltam a repülőtérre. Bejelentkeztem, jegy kézben, felszálláshoz az 5 ös kapu. Már bekellene szállnunk a gépbe, amikor valamit bemondanak, az 5 ös helyett a 6 os kapu. ??? Érthetetlen, ugyanis az egész repülőtéren egyetlen gép áll bent ott előttünk. Nem mindegy hogy jobbról vagy balról közelítjük meg. Hát nem , mert sehonnét sem. Ezt a járatot törölték, a gép ott maradt, A 15 órási törölve, majd 17.15 kor lesz egy. OK  csak egy a gond, lekésem a csatlakozást. Itt most hosszadalmasabb történések voltak. Visszamentem a rendőrségi kapun, aztán jöttek a csajok. Egyik ablak,másik ablak. Segítőkészek, aranyosak voltak. Ha még nem említettem volna, Portugálul sem tudok. Aszongya hogy a menetrendem a következő kép alakul. A mai járattal ? elrepülök Lisszabonba. Mivel csak másnap tudok tovább menni ezért kaptam egy szép fejléces feljegyzést ami szerint, éjszakára elhelyeznek egy hotelben, a közlekedés oda – vissza taxi val. Természetesen a TAP számlájára.
Már természetes volt, hogy a teljesen üres repülőtérről késve szálltunk fel.
Ja, hogy el ne felejtsem, a mellettem ülő, középkorú hölgy, a felszállás előtt vetette magára a kereszteket. Nem egyet, hanem egymás után sokszor. Tudhatott valamit.
Itt is göröngyös volt az út.
Csak megérkeztem.
Izgultam, hogy majd mit szól a taxis, ha pénz helyett egy levelet adok neki. Inkább előre figyelmeztettem. No fene, semmi gond. Ismerik ők ezt.
Gondoltam valami átmenő szállás lesz, helyette a Olaias Park Hotel – nél álltunk meg, 19 emeletes 4 csillagos szálló. A recepciós kifizette a taxit.
Megkaptam a mágneskártyát, a 6, emeleti szobámhoz. internet , tv , telefon, lég kondi stb.  Reggel 5.45 re kértem ébresztőt, 6.30 taxit. A reggelihez sajna túl korán indultam, ezért az elmaradt. Kárpótlásul viszont jó kis vacsorát fogyasztottam el az első emeleti étteremben. Leves, hal , sütemény. Ez  eddig jó. Reggel semmi gond, a portás hívja és fizeti a taxit. Azon vigyorgok, hogy a filmekben mindig a vendég fizet a portásnak, itt pedig minden fordítva.
Repülőtér. Rengeteg ember. és majdnem annyi rendőr. Nem tudom mi van de érkezésemkor is feltűnt a sok zsaru, de nem kötözködtek, nem rugdostak fel a földről, hagytak aludni.
A megszokott eljárás, az S 23 as kapuhoz kell menjek. A kaput megtalálom, de nincs kiírva semmi. Mármint hogy vanni -van, de az nem jó nekem. 8.50 kor kellett volna felszállnia a gépemnek, de nyoma sincs. Hogy is tanultuk a fizikában, semmi sem vész el csak átalakul. Hopp ,hopp van itt valami, a járatszám szerint 10. 05 kor fog indulni, a 20 asról. Szokatlan, hogy már egy órával korábban elkezdtük elfoglalni a helyünket. Az a kis késedelem amivel indultunk, már szót sem érdemel.

Ezt utánozza valaki.

Jó utazást, repülj a Portugál légi társasággal. Ingyen koszt, kvártély.

Mindezek ellenére semmi kifogásom, én kellemesen utaztam.
                                     

2017. április 27., csütörtök





 Égei Tengeri Képeslapok


 Agios Arsenios


Egy kis hegyi falu  Naxos -on. Az 1000 m magas Zeus hegy közelében.




 
  A Főtér
 


 Kis kocsma.





 Egyetlen fán és egy időben, a virág a zöld citrom és a már beérett citrom.




A Fő út. 


 Kanyarog az út, a gépkocsik dudálva közlekednek, ugyanis nem egyirányú az út.




Ilyent is lehet látni .








Az utca meredek, de a fotó nem érzékelteti.




 A jellemző, a szép fehérre festett házak a kék ajtókkal ablakokkal.




   A Főtér












2017. április 1., szombat

Ponyvalak II.



                      
Ponyvalak II.  



                        A természet védelmének érdekében, mit teszek az építéskor.

Ez egy tengerparti homokbuckás, melyet a  boróka, és alacsony fenyők foltokban benőttek. Ezek között a bokorfoltok között tisztások, átjárók vannak. Én ezt a keskeny átjárót szemeltem ki magamnak, amely, a közepén kiszélesedik, kis tisztást képezve. Mivel szűk a hely, a fák ágai fent összeérnek és így nyújtva védelmet a nyári tűző nap ellen. Napfény így is jut be, de csak szűrve.
Az átjáró egyik végére tettem  kaput, és mellette nád vázra kötözött pálmalevelekkel zártam le.



A pálma ágakat nem én vágom le, hanem az üdülőhelyen gyűjtöm. Valamiért szokás a pálmák felnyírása, és nem csak a szárazat vágják le, hanem a zöldet is. Ezeket az út mellé kiteszik, hogy a lomtalanítok elszállítsák. Én ebből gyűjtögetek.

Az átjáró másik végét, neveztem ki a hátuljának. Ez szűkebb is, bozótosabb is, és a másik oldal jobban tetszett bejáratnak. Ide is készítettem kis falat nádból és pálmaágból. Majd kívülről, a fennmaradt kis nyitott részbe, a helyben fellelhető száraz, tüskés kórókból bepakoltam.



Pár méterről nézve is alig látható a tábor.



A fákhoz semmit nem szögelek, csak kötözök.

A bejáratnál alacsonyan keresztben növő ágtól már véresre vertem  felyem az első napokban. Védekezésül bevontam egy Polifoam csővel.



A bejáraton is kanyarítottam, lejjebb hordtam a lejtős homokból, és megszoktam, hogy fejre vigyázni. Feltartott kézzel kell bemenni.
A bajárat oldalára felkerült homokkal kis kertet csináltam, ahová a parton talált szivacsok, kagylók, mészvázak kerülnek, udvar dísznek.




Ennek a szépiának a mészvázába hogyan kerültek bele ezek a csövecskék, rejtély előttem. Így szedtem fel a partról.




A bejáratnál az egyik ágat, egy a bozótban talált, vasdarabbal nyomtam arrább.



Azt nem lehet letagadni, hogy sajnos sok a szemét, az itteniek sajnos ilyenek. Amikor itt elkezdtem tábor verni, 7 zsák szemetet hordtam el innen. Nem csak a környékemen tartok rendet, de felszedem a szemetet amerre megyek, az ösvényem mellett és a tengerparton is. A szinte állandó szél is bejátszik a szemetelésbe . Kellemes élmény volt, amikor egyik nap, látom, hogy jön a halász otthonról, húz egy zsákot maga után és szedi fel az útjába kerülő szemetet. Korábban már látta, hogy én takarítom a bozótost is. Valahogy úgy éreztem jó példával járok előtte.

A bejáratom előtt, mindkét oldalt, a fenyők ágaira zsinórt kötöttem, mellyel félre tudom húzni és úgy rögzíteni, pláne ha a kerékpárt hozom ki, vagy viszem be.

Zsinórral összefogott ágak


Ezzel a náddarabbal rögzítem egy ágvillában, a felhúzott ágaktól feszes zsinórt.



A bal oldali már bonyolultabb. A megkötözött ágról a zsinórt áttétellel bevezetem és ott egy ágcsonkba akasztom a zsineg végén lévő fület.




Az ágak leengedve, a bejárat elé.


Mindkét oldalt felhúzva



Nyitott kapunál



Üregi nyulak élnek körülöttem, lassan megszokják állandó ittlétemet. Énekesmadarak,gyíkok, gekkok gazdagítják az élővilágot. Nem messze innen Agámák is élnek, és egy elütött Négycsíkos sikló hevert az úton. Tavaly naponta megjelent egy Feldegg sólyompár esti vadászatra. Sok virág, színes lágyszárú növény a szomszédom.


2017. március 30., csütörtök

A Banyatank



                      A Banyatank - ról. 



 
Mint praktikus, üzemanyagmentes, szállító eszköz, a Bushcraftokon  is, és szállító eszköz  a  túlélő felszereléshez is.

Lapjára összecsukható.




Amikor elő szőr olvastam erről, nem tudtam hová tegyem, miről is van szó. Aztán majd leestem a székről a röhögéstől. Találó egy név, a városi gyalogos közlekedés megkeserítésére.

Nem tudom mi a neve annak a kerekes hátizsákra szerelhető hord váznak, melyet a neten néha látok, de elgondolkodtatott.
A téliesített változatát, a Tundrán használják. Ez kerék nélküli egyszerű szánkó. Könnyű, lapos műanyag. A hatalmas hómezőkön, a befagyott - tavakon,- folyókon a gyalogos közlekedés leggyorsabb sílécen. A hátizsákra még otthon ráerősítjük a kis műanyagszánkót, mellé a léceket. így indulunk útnak. Az elején a hátizsákot rendesen felvesszük a hátunkra, amelyen már fent van minden. Amint elérjük a síterepet, a szánkót csak lefektetjük, benne van a felszerelésünk. A léceket kell felcsatolni és már suhanhatunk is kényelmesen. No persze sielni azért tudni is kell.

Ilyen előzetesek után döntöttem egy ’ Banyatank ’ beszerzésére, mivel anyag, műhely hiányában nem tudtam magam készíteni.
Előzetes információm is volt egy saját készítésűről. Az illető nagyon gondosan megtervezte, elkészítette. Erdélybe mentek túrázni személygépkocsival egy adott parkolóig és onnan a gyalogos út. Kellemes út után a parkolóban elkezdtek felpakolni. A kerekes hord is összeállt. Indulhatnak. Már talán 10 m t is megtettek, amikor állj, szerelvényt igazíts. Ez abból állt, hogy az egész kerekes szerkezet repült a bozótba. Természetesen nem  hagyták ott, csak a hirtelen felindulás kívánta meg.
Szóval semmi jót még nem hallottam róla.
Nem túrázáshoz terveztem, hanem tábori szállító eszköznek.
Az Égei tengeri szigeten lévő táboromhoz mentem le, de most sok felszerelést vittem magammal. Autóbusszal mentem Athénig, két nagy 40 kg os csomagot vihettem díjmentesen.
A 90 l es hátizsákomra felszereltem az Ausztriában frissen vásárolt  kétkerekű kocsit.

 Háton is vihető




és kereken is húzható megoldással.



Behajtható lábain stabilan megáll.

Kényelmes, praktikus, kevés túl súllyal.
Emellett még vittem kisebb hátizsákot, horgász zsákot, még táskát……
Az utazással, pakolással nem volt gond. Vonat, busz, taxi, hajó, és végén ismét taxi amellyel már a szigeten, a kívánt partszakaszra, az út végéig vitettem magam. A víz szélénél kiszálltam a puha homokon, kipakolt a sofőr , én fizettem. Szép csillagos éjszaka volt, csendesen morajlott a tenger.
Na, most ugrik a majom a vízbe. Hamarosan kiderül volt e értelme eddig utaztatni a kis kocsit. A nagy hátizsák már rajta volt, erre még kis csatos hevederekkel felerősítettem a többi csomagot. Kivéve a kisebb hátizsákot, melyet felvettem. és nekiindultam éjszakai túrámnak a parton.
Hát mit mondjak. Teljes siker. A nagy súly a kocsi kerekein van, ha megállok pihenni, csak rábillentem a lábára, a homokon is stabilan állva marad.
Nem csupán e miatt az egyetlen út miatt hoztam magammal, hanem további terveim is vannak vele.



Banyatank, vízhordásra.


A tenger itt hullámzik nem sokkal alattam, de annak kissé sós az íze. Abban fürdök, mosogatok, és megfelelő arányban édesvízzel keverve főzésre is használom. Sajnos édes vízre is szükség van. Készítettem nejlonos lepárlókat, desztilláltam tengervizet, de ezek nem elég termelékenyek. Erről egy külön beszámolóban olvashattok. A téli időszakban, tavasz elején esik eső bővebben, de az esővíz tárolására, hatalmas gyűjtő felület és nagy tartály szükséges.
Marad az ivóvíz hordás. A táborhely kiválasztásánál ez egy sarkalatos pont.  E miatt is esett erre a borókás dűnére a választásom. Alig egy km re tőlem van egy vízcsap a tengerparton.



 Itt télen sincs fagy, ezért nem is zárják el a vizet. A víz szállítását, tárolását , legegyszerűbben  palackokkal oldom meg. Van egy 40 l es vízhatlan zsákom, ezt rögzítem a kocsin és ebbe teszem a palackokat. 15  -  20l vizet is el tudok benne húzni, a parti homokon sétálva.



Azoknak is figyelmébe ajánlom, akik vészeseti csomagot tartanak otthon készenlétben,  vagy épp most tervezik az összeállítását, gondolkodjanak el rajta. Az nem kerül semmibe.
Gyakran olvasom, a kérdéseket, milyen szállító eszköz javasolt.
A terepen egy kis kocsi is jól  jöhet.
Egy olyan súlyú csomagot, mely egy gyereknek a hátizsákban sok lenne, egy ilyen kis kocsin játszva elhúzza. Vizet, tüzelőt, rőzsét szállítani.

Banyatank, mint kerékpár utánfutó




A kerékpár hátsó csomagtartójához, két pánttal hozzárögzítve stabilan megáll és a kanyarokat is jól veszi. Egy pánttal is lehet, csak abban az esetben jobban billeg, kevésbé stabil.



Az első próba út, felszerelve de nem terhelve, egy pallósoron a tengerparton.



Észre sem veszem, hogy ott van mögöttem. Az út göröngyös, kanyargós, de semmi gond nincs.

Lemegyek az útról a bozótba,



Majd a homokon megyek tovább. Itt már nem tudom hajtani, de ez csupán erőnlét kérdése.




Ennek a terep próbának a lényege a felfüggesztés stabilitása volt. Itt már  biztonságosabb a két pántos rögzítés, míg aszfaltozott úton az egy is elegendő.

Kissé felpakoltam. A hátizsák, a kiegészítő zsebekkel 105 l es. Rajta keresztben egy nagy horgász zsák, amelybe több bot is belefér és az oldalsó rekeszébe hal kiemelő szák, és bot tartók is helyet kapnak. Még ott van üresen a három kerékpár táska, és még ezekre is kötözhetek csomagot.



Így megrakodva, még hajtani is lehet a kerékpárt. Egy vészhelyzetben, ha menni kell, még további csomagokat is rakhatok a vázra, igaz ebben az esetben már csak tolni tudom. De, így felpakolva, már igen komoly mennyiségű felszerelést tudok magammal vinni. Gyakorlatilag mindent, ami az életben maradásomhoz szükséges.

Természetesen,  bő választékban kaphatók a kerékpár utánfutók is, de azt nem szívesen cipelném a hátizsákomon. Azok is jó választások, kinek mi tetszik, mire van igénye. Milyen célra, hol akarjuk használni. A Banyatank,  nem kerékpár utánfutó, hanem kézikocsi, ami több funkciót is elláthat.

Ettől többet már nem várhatok el, ettől az egyszerű, és viszonylag olcsó, de annál univerzálisabban felhasználható szállító eszközről.

Háton hordható, 

kézzel húzható és 

kerékpár után futóként is használható.