2016. január 17., vasárnap

Viaszfőző, Parafinfőző



                             Viaszfőző, Parafinfőző


 
Kevéssé ismert ezért bővebben írok róla.
Ezt túlélő főzőnek is nevezhetjük, feltéve, hogy valahol találunk raktáron sok viaszt, gyertyát.
Egyetlen hátránya a kormozása, de ettől eltekintve nem számít neki a hideg, a nagy tengerszint feletti magasság sem. Készítettem gyertyából, parafinból és méh viaszból is. Az előbbi jobban kormolt, az utóbbi kevésbé égett. Vállalkozó szellemű kollégánk ötvözte a kettőt. Eredmény. „ igaz hogy gyengébben ég, de legalább jól kormol „

Viaszfőző készítése:



 Anyagszükséglet: viasz, hullám papír karton, zárható fémdoboz / pipadohányos, kézkrémes stb./
A karton a kanóc szerepét tölti be. A tartó doboz méretének megfelelő  hosszúságú, szélességű csíkokat vágunk./ a papír szelet hossza nem több mint a doboz ármérője és nem szélesebb mint a doboz magassága. / két csíkot középen, keresztben félig bevágunk, majd egymásba toljuk őket, hogy csillag formát kapjunk. Beletesszük a fém dobozba, felöntjük színig olvadt viasszal. Megvárjuk míg kihűl. Ezzel készen is a viaszfőzőnk.
A papírkartont gyújtjuk meg. A doboz tetejével el tudjuk oltani. Várjuk meg még meghűl, hogy ne folyjék, és ezután el is tehetjük.
. Figyelem !!!! nyáron átforrósodhat, a viasz megpuhul, kissé megfolyik. Ezért a főzőt tároljuk mindig vízszintesen.

 









A kartont betekerhetjük karikában is . Igy nagyobb lesz a felület, nagyobb hőt ad le, és gyorsabban elfogy a viasz.
Az alábbi képen egy teamécses kiürült dobozkájába készítettem, egy karikába hajtott hullámpapírból. Ezt már nem nevezném főzőnek, inkább csak alágyújtósnak. A tűz begyulladása után, a gyújtóst kivesszük, kihűlni hagyjuk, és még többször is felhasználhatjuk.

 

Teamécsest önmagában is használhatjuk. Egyszerre világit és elkészül rajta a Nescaffe.




 A főzőnkhöz, valami edénytartó is szükséges. _Erre kiváló a perforált lemez.



 Megtartja a lábast is, éa az oxigént is beengedi, ráadásul a bögrénk részére két, akár sátor cöveket is átdughatunk a lyukakon.

 


Legyen itt egy fotó sorozat erről a használati módról










Már említettem a kormozást. Ezért egy kis vászonzacskót varrtam a számára, Ezt otthon könnyen ki moshatom.  Ebbe csomagolva, megkímélem a felszerelésemet a koromtól.



Ebbe a zsákocskában több előkészített főzőt is tudok vinni.


 A készletemet kiegésziti a perforált lemez és az arra pattintható, mozgatható. szélfogó.





A perforált lemeztől sokkal egyszerűbb, legfeljebb kevésbé csinos egy méretes, üres konzervdoboz. Ebből is készithetünk edény tartót.

 



Az alábbiakban álljon itt néhány írásom a tapasztalásaimról.


Viaszfőző teszt


A mai napon kis túrát tettem, (a szintkülönbség 600m).  Felmentem kb. 1700 m magasra, az erdő határ fölé. Itt már nagyon meredek volt a hegyoldal, a hó vastagsága ismeretlen, de vastag.  Direkt ilyen helyet választottam ki. A hó talpakkal letapostam egy kis területet, de miután levettem, elsüllyedt a lábam a mély hóban, vagyis a szilárd talaj mélyen van. A mai tervemhez pont megfelelő.




                        Ebédfőzés viaszfőzőn, hólé használatával.



Összehasonlítás végett, a használhatóság miatt. Gázfőzőt is vittem. A helyszín az Alpok a Höchkönig oldalában 1500 m fölött és jó kis mínuszok röpködtek. A hó vastagság miatt csak hótalpon lehetett járni.
A palackban volt még gáz bőségesen, de a hideg és a magasság miatt, már nem jött ki belőle. Kialudt a láng.



Ekkor megmutatkozik a parafinfőző előnye. Neki nem számítanak a fentebb említettek,




Két főzőt teszteltem, egyikben gyertyaviasz, a másikban méhviasz.
Itt a havat lehetetlen volt keményre taposni. A hótalpakat sem vehettem le, mert combig süppedtem a hóban és még nem volt kemény talaj a lábam alatt. Kiváló alkalom, tesztre, nehéz körülmények között.






A puha hó a főző melegétől olvad, a főző megdőlhet. Ezért az egyik vágódeszkámat tettem alá, melyet tönkre is tett.




 Mindkettő tökéletesen funkcionált, de a gyertya viasz jobban égett.
Havat olvasztottam, a meleg vízből kávét készítettem, a maradékot forraltam, majd száraztésztából porral levest főztem.
Miközben a leves főtt, a lábasra helyezett serpenyőben ( a lábas fordított fedele ) olvasztottam a havat.
Ezután rizst főztem. Darabka szalonnával és hagymával. A lábas tetején folyamatosan olvasztottam a havat, de csak mosogatáshoz. Négyre járt , ezért már nem volt időm arra, hogy legalább 2l vizet megolvasszak, amire szükség lenne, a következő napra, többnapos túra esetén.
A főzés, mosogatás két órát vett igénybe. Ez alatt másfél doboz 100 gr- os töltetű viaszt használtam el. A korom letakarítása hóval, papír zsebkendővel. Nagy hidegben hóval mosogatni? Eléggé macerás volt a tisztítás. A nagy mennyiségű kormot letakarítani, sok idő, és utána a kezemről már ne is beszéljünk. Jól összefagyott mire végeztem, de még így is koszos maradt. Mivel tüzet nem gyújtottam, nem volt hol megmelegíteni.

Meglátásaim a fent leírtak alapján.

A viaszfőző jó! De egy ilyen jellegű túra során, ebédet főzni, nagy időveszteség. A hosszú téli estéken van rá idő. Főzni, havat olvasztani, a másnapi szükségletet. De egy estére kell, minimum 200gr viasz, és rengeteg papírtörlő. Végszükségre érdemes betenni a hátizsákba, arra az esetre, ha nincs más megoldás.

A hús jóval hamarább megsül, mint a rizs megfő.
Száraz tészta helyett, instant tésztát vinni. Azt nem kell főzni, annak jobb híján az is elég ha meleg vízben áztatjuk.

Ehhez a főzéshez, még az  a kellemetlenség is hozzájárult, hogy leülni nem volt hová, a mély puha hó miatt. Csak guggolni, vagy állni, a hótalpakon. A forgolódás sem könnyű.  A talp csak a cipő orrához van rögzítve, ezért a hátra lépés nem egyszerű.

A fentiek miatt érdemes megfontolni, hogy hol és mikor akarok viaszfőzőt használni.


2009-01-25 Ausztria -. Alpok        

   Sági Oszkár

Ui.: Azért nem hagytam ennyiben a dolgot, és később ismét teszteltem, zordabb körülmények között, este,utána kint aludtam. Valószínűleg a szélcsend miatt, vagy hóesés hatására /légnyomás /, de annyira kormolt / ugyanabból a készlet viaszból /, hogy még a szellőztető nyílásokat is majd eltömte. Még tovább tartott a takarítás és még koszosabb lettem. A serpenyőben akartam olvasztani a havat, de az szépen feketedett a viasz kormától. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a mosogatás közben kemény fagyos idő volt.
Szóval nagyon kedvemet szegte a viaszfőző használata.
Jobb lesz a primuszt vinni, vagy Hobó kályhát.

De nem beszélek le senkit, hogy kipróbálja!
A tudás, tapasztalat sosem árt.


Szarvashus sütés










Turáink során nem mindig van lehetőségünk tüzet gyújtani. Ilyenkor sok más lehetőség kínálkozik, mint a primusz, a gázfőző,stb.
Jelen esetben  viaszfőzőt használtam, az érdekelt, hogy milyen a hatásfoka.
Ebbe a dobozba 1o dkg viaszt olvasztottam bele. Ez a mennyiség folyamatos üzemben kb, 1 órát képes üzemelni. Vajon mi mindenre elegendő ez a fűtőanyag.
Nézzük a hússütést.
A húst kis kockákra vágtam es megszórtam fűszer keverékkel.( valamilyen mindig van a készletemben,)
A serpenyőbe kis darab szalonnát rakok alulra, majd rá a húst.
A főzőre helyezve lefedem. Egyrészt, hogy a hús a saját levében párolódjon, másrészt, hogy a viasz füstje ne keveredjen az ételbe.


Néha leveszem, megkeverem, hogy ne égjen le.
Kb, 15 perc alatt megsül a hús.



.
Viaszfőző. Teamécsesből


Tegnapesete csináltam teamécsesekből, viaszfőzőt kartonpapír kanóccal. tény hogy kevésbé kormolt. DE a régi mécseseim sem kormoztak nagyon amikor a kertben teszteltem, és szavas húst sütöttem rajta.
A gondok akkor kezdődtek, amikor télen jó kis mínuszokban ezen olvasztottam a havat, főztem rajta stb. Lehet hogy légynyomás tette, a teljes szélcsend, az erdei kis manók. nem tudom csak azt, hogy annyira kormolt, hogy szinte eltömte a szellőző nyílásokat -perforált lemez - Ráadásul ebben a mínuszokban valamelyest letakarítani a sok kormot, a lábasomról, is ha enni akartam. fagyos kézzel nem épp kellemes, a kezem is fekete lett. ilyenkor nincs elég papírtörlő, meleg víz, mint otthon.
Sokszor használtam már különböző helyzetekben, de volt hogy jól megszívatott. Az a személyes véleményem, hogy szükségben jó lehet, de 100% - ban nem rá tervezek.

Érdekességképp, néhány túlélő főzőkben használatos tüzelőanyag fűtőértéke:

~40-45 MJ/kg: propán, bután, benzin, gázolaj, paraffin (gyertya)
~30 MJ/kg: alkohol
~10-15 MJ/kg: fa



2016. január 16., szombat

Hómenedék, Quinzi



                           
                          Hómenedék, Quinzi


Hogyan készült, mire ügyeljünk az építéskor.
Ezt a menedék fajtát kevés hóból is felépíthetjük. Természetesen minél több, minél magasabba a hó, annál könnyebb dolgunk van. Kiválasztjuk a helyet és nekilátunk oda hordani a havat. Spórolhatunk a munkával, ha a hátizsákunkat és ami még van nálunk, egymásra halmozzuk, és arra hordjuk a havat. Ha nincs lapátunk, a ponyvánkat rakjuk meg hóval, és azzal hordjuk össze.
Én most összekötöttem a munkát a szórakozással. A várban ahol lakom,( Osztrák Alpok ) az éjjel jókora hó esett. Azóta sem hagyta abba. Bent az udvarban, egy kis teret tisztán kell tartani a hótól. Ellenkező esetben még a tavaszi szezon megnyitásakor is jéggé fagyott hóhegyek lesznek a bejáratnál. Alig néhány négyzetméterről akkora mennyiséget lapátoltam össze, amekkora az alább bemutatott menedéknek elegendő lett.  Ezért én nem használtam semmi segédeszközt. A hólapátolást nem fotóztam, azt mindenki el tudja képzelni. Inkább csak néhány szép havas képet mutatok, a helyszínről.





Az összehordott havat, hagyjuk ülepedni, tömörödni.  Ez alatt megebédeltem, és még elvégeztem egyéb dolgomat.
A Quinzi építéshez szükséges felszerelések. Lapát. A nagyobbik Ortovox márkájú, akár a bivak zsákom. A kisebb fekete, még ujj, most tesztelem.



A dobozban 60 db mérőbot, nem használtam fel mindet. Kisebb építményhez 20 -30 db elegendő.





A botokat, merőlegesen belenyomom a hóba, a leendő menedékem falába. Elosztva, hogy minden hová jusson. A tetőre is.
 






A bejárat helyét, úgy válasszuk meg, hogy lehetőleg ne fújjon be raja a szél.
Kezdhetjük az ásást, a menedékünk belsejének a kialakítását.




Ennek az ásónak a nyél hosszúsága változtatható, és tetszés szerint kapává is alakítható.



Most tapasztalhatjuk a mérőbotok hasznosságát. Ugyanis belül nem tudjuk, hogy hol milyen vastag a fal, a plafon. Nehogy kilukasszuk, ezért a hó lefaragásával addig haladunk, míg meg nem látjuk a bot alját.



Haladok befelé az ásással, a havat az ajtón dobálom ki, a maradékot pedig a lábammal tolom ki az ajtón. Ez filmen lenne élvezetes kép, amint elásva magam a hódomban, a lábammal rugdosom ki a havat, mint a Jeti, amikor elássa magát.






Nem mértem az időt, de kb. 2 óra alatt lettem kész az ásással.   Az egyik oldalt meghagytam a havat, itt lesz a fekhelyem. Mellettem a mélyebb rész, pedig a „ fagycsapda”. A meleg levegő felfelé száll mint tudjuk, a hideg pedig le felé ereszkedik. Igy nem a hidegben fekszem, hanem a magasabb melegebb padkán.






A fekhely végében, a bejárattal ellentétes oldalon, egy botot ,jelen esetben egy síbotot nyomok keresztül a falon. Erre azért van szükség, ha éjjel sok hó esne és vastagon betemet, ennek segítségével, mozgatásával, levegőhöz tudok jutni. Ez a fejemnél van, a kezem ügyében. Az ajtót ugyanis a hátizsákommal belülről betömítem, hogy melegebb legyen.



A plafont, és az oldalakat, kezünkkel lesimítjuk.  A kiálló rücskös részek, megolvadnak és lecsöpögnek.
Ennek a menedék építésnek, ásásnak, az a hátránya, pláne enyhébb időben, hogy a ruhánk átázik. Jó ha esőálló ruhát tudunk ölteni, vagy például goratex túraruhánk van ami télen is jó viselet.
Mindenképpen hasznos egy ilyen menedék. Ha kinnrekedünk a szabadba, hidegben, hóviharban, megfelelő felszerelés stb. nélkül, akár meg is fagyhatunk. Sajnos láttam ilyen táblát, hogy ott leltek rá egy illetőre, megfagyott egy őszi hóviharban. Volt már részem júliusi hóviharban is a hegyekben.
Tehát, még ha el is ázik a ruhánk, a menedék készítése közben akkor is megment minket. Hogyan? Bent a hőmérséklet könnyen lehet nulla fok felett. Levesszük a vizes ruhánkat, és pucéran fekszünk a hálózsákba. Szükség esetén az átfagyott végtagjainkat előzőleg jól átdörzsöljük hóval. Igy a hálózsákban nem hogy nem fagyunk meg,de még meg sem fázunk. A továbbiakra most nem térek ki.
A menedék kész be lehet költözni.
Egy darab ponyvát teszek a bejáratba, amely az alsó részen fekszik. Ezen becsúszva , nem leszek havas.



A fekhelyemre terítettem a bivak zsákom, arra a Polifoamot, és végül a hálózsákot. Máris olyan kellemes szélvédett idő van hogy a kabátom levettem és fejpárnaként használom.



A hátizsák a „ nappaliban” majd csak éjszakára tömítem be vele a bejáratot.



Természetesen a bakancs is lekerült, nem fekszünk cipőstül az ágyra.


Üzemben a gázfőző, melegszik a víz. Ha már nem birja, ott mögötte a viaszfőző. Ez igaz, hogy kormoz, de sem a hideg, sem a tengerszint feletti magasság nem számit neki.



A kész menedéket, „ a lakásavató” egy jó kávé elfogyasztásával ünneplem meg.